Ideális esetben az ünnepi készülődés csupa fény, mézeskalácsillat és pumpkinspicelatte, családdal, barátokkal, ajándékokkal. De mint tudjuk, nincs olyan (na jó a szerencséseknek van), hogy ideális eset.
Az ünnepek előtti időszak extrán sok stresszel is jár. Gondoljunk csak egy szimpla vásárlásra a Lidlben, vagy hogy kb lehetetlen eljutani A-ból B-be kocsival a városban. Az egyedülállóknak, mentális kihívásokkal küzdőknek, vagy akiknek először kell egy szerettük nélkül tölteni a karácsonyt ez egy kiemelten terhelt időszak lehet.
De csak ha simán belegondolunk, hogy mivel jár ez az egész, még ha amúgy nincs is extra teher rajtunk.
Először is rettentő nyomasztó, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetben az utolsó unokatestvérnek is venni kell valami kis apróságot ajándékba, amire nyilván semmi szüksége és örülni sem fog neki. Extra kiadás a fa, az égők, az ünnepi menü és az új csini ruha is, amit meg kell venni a gyereknek. Mégis miből???
Aztán pedig ott a család. Messziről, ritkán egész jól vagyunk Józsi bácsival, aki gyerekkorunkban az ölébe ültetett és arról faggatott, hogy csókolóztunk-e már az oviban, de hogy egy egész ebédet végig kelljen ülni vele és jópofát vágni a teljesen elfogadhatatlan vicceihez és kommentjeihez, az azért komoly mentális terhet jelent. A közvetlen családi dinamikák felerősödéséről peidg ne is beszéljünk.
Talán bele sem gondolunk, de az is kihívást jelethet, hogy felbroul a jól megszokott ritmusunk. Ünnepi pihenés helyett előbb az előkészületek miatt rohanunk, mint a mérgezett egerek, aztán pedig a mindenféle családi kötelezettségek miatt. Pedig de jó lenne az a pumpkinspicelattét nyugiban elkortyolni, pizsiben a Holiday ezredik nézése közben.
Mit tehetünk, hogy csökkentsük a ránk nehezedő stresszt?
Először is ne verjük magunkat nagyobb anyagi kiadásokba, mint amit valóban elbír a pénztárcánk. Nem baj, ha nem kap mindenki ajándékot, bőven elég, ha a kisgyerekeknek biztosítjuk, hogy átéljék az ünnep csodáját. De ehhez is elég akár egy apró fa, vagy fenyőágak is szépen feldíszítve - nem, nem kell új díszeket venni minden évben, tök jó lesz a 10 évvel ezelőtti! És nem kell megvenni a legújabb elektromos autót vagy pónit a gyereknek, az apróságnak is pont annyira fog örülni.
Az ünnepek alatt IS simán gyakorolhatjuk a határaink lerakását és megtartását. Mondhatunk nemet egy találkozóra, ami sehogy sem fér bele az időnkbe, megkérhetjük a nagyit, hogy ne hozza fel az unokatémát - vagy ha mégis megteszi, leléphetünk egy frissítő sétára egyedül. És nem kell engedünk a nyomásnak, hogy ugyanmár ünnep van, most igazán elengedhetnéd azt a hülye diétát, amit nem értünk miért csinálsz!
Ne adjuk fel a megszokott gyakorlatainkat: meditálás, mindfulness gyakorlatok, testmozgás, séta, stb. Segít a középpontunkban maradni. A többi megvár. Nem baj, ha kihűl a leves.
Ha járunk teráiába, semmiképp ne most hagyjuk abba! Ha anyagilag túl megterhelő, beszéljünk a terapeutánkkal, biztos segít kitalálni a megoldást.
Hogyan könnyíthetjük meg az ünnepet, ha először kell egy szerettünk nélkül töltenünk?
A veszteségérzet ilyenkor felerősödhet. Próbáljuk meg elfogadni az összes érzést, ami jön, nem elnyomni őket. Az is teljesen rendben van, ha egyszerre ellentétes érzéseket élünk át: elönthet a gyász és a szomorúság, és közben élvezhetem a családom társaságát és örülhetek az ajándékomnak. És nem bűn nevetni sem!
Nagy lehet a kísértés, hogy valamivel elnyomjuk a nehéz érzésket, de lehetőleg kerüljük hogy valami káros dologhoz nyúljunk (pl alkohol vagy drogok)! Ha nagyon kell, inkább kuckózzunk be a kedvenc sorozatunkkal.
Gondolkodjunk előre. Lehet, hogy most másképp kell majd megoldani pár dolgot, amit addig a szerettünk végzett. Jobb, ha nem az adott pillanatban szembesülünk, hogy nincs, aki belefaragja a fát a talpba, és ott zuhanunk össze.
Jól eshet úgy emlékezni, hogy megtartunk olyan szokásokat, amit még közösen alkítottunk ki. És közben teremthetünk újakat is! Az, hogy másképp csinálunk pár doglot, még nem fogja eltörölni a szeretett személy emlékét.
Teljesen rendben van, hogy magunkat helyezzük a középpontba, és odafigyelünk, hogy mi esik jól, hol van az elég. Menjünk sétálni, végezzünk légzőgyakorlatokat, jógázzunk, vagy tegyünk meg bármit, ami segít a középpontban maradni.
És a legfontosabb, hogy kérjünk segítséget, ha úgy érezzük, nem megy egyedül!